A taoistákhoz hasonlóan a wicca-hit szerint is egy nemek fölötti, megnyilvánulatlan isteni ősprincípium polarizálódott, nőként (jinként) és férfiként (jangként) jelent meg az univerzumban. Épp ezért kultuszuk középpontjában egy egyenrangú isteni pár áll. E pár megnyilvánulása végtelenül sokféleképp jelenik meg a különféle népek mitológiáiban, de lényegükben azonosak. A mai kultusz követői mégis inkább a Nagy Istennőt tisztelik elsősorban, ennek oka a kompenzációra való törekvés, az évszázadok óta tartó maszkulin egyistenhit ellensúlyozására.
A kései neolitikum idején Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten meglehetősen homogén vallási rendszer uralkodott, középpontjában a mindenható anyaistennővel. Mint tudjuk, e korban mindenfelé matriarchátusi rendben éltek az emberek. A fennmaradt kultikus tárgyakból következtethetünk az akkori anyaistennő jellegére. Fő attribútuma a termékenység.
Később az első földmuves népek letelepülésekor a termékeny Földanya-kultusz került előtérbe. Gaia istennő újra feléledt mai kultúránkban, jelezve a veszélyt, mely nemcsak magát a Föld bolygót, hanem egész létünket fenyegeti a környezeti pusztítások tarthatatlansága következtében.

Legfőbb istenek
Cernunnos
Pan
Magna Mater
Gaia, Gea

Holdistennő-hármasság:
Selene
Luna
Diana