A sárkányok mitikus lények, akik a legkülönfélébb népi legendákban jelentek meg. Így időszámításunk előtti évezredektől egészen a középkorig találunk történetekben felbukkanó, általunk sárkánynak beazonosítható lényeket - bár formáik sokszor egymástól is nagyon eltérők lehetnek. Időszámításunk előtt 10000 tájékán már elkezdtek gyarapodni és terjedni a kínai kultúrában. Ezek a vízhez kötődő lények voltak, akik az élet különböző területeihez kapcsolódtak. Megjelentek az egyiptomi (i.e. 4000), a sumér (i.e. 3000) hitvilágban, a hettitáknál, majd a skandináv (viking) mitológiában - i.e 700 körül.

Nyugaton leginkább a brit mondavilágból származó sárkány ismert, amelyek kevésbé mondhatónak mitológiai alakoknak. Leginkább valaminek a védőjeként jelentek meg - barlangok, szüzek, szent kutak vagy kincsek. “Féreg”-ként említik őket. Általában nincs lábuk, szárnyuk, leginkább egy óriási kígyóra hasonlítanak, villás nyelvvel, mérgező lehelettel, és olyan képességgel, hogyha feldarabolják őket, újra eggyé válnak. Sokszor a hősök hősiességének mércéje volt, hogy legyőztek-e már sárkányt.

Később keresztény hatásra a sárkányokat gonosz lényekké nyilvánították - ez a tulajdonságuk a folklórból nem derük ki egyértelműen. Az égen felbukkanó furcsa fények, mint gonosz sárkányok, rossz óment jelentettek - betegséget, balszerencsét, halált.